A szaké rizsből erjesztett, nagy alkoholtartalmú (gyakran 18%-os) japán sörféleség. Szeszfoka, aromája és állaga miatt sokszor helytelenül rizsbornak is nevezik.

Hagyományos készítése meglehetősen fáradalmas, főleg a házi készítők számára. A három alapanyagot jól átgyúrják, majd egy kádba helyezik. A keveréket egy hónapig hagyják erjedni, ebből jön létre a 11%-os alkoholtartalmú motó. Ehhez újabb adagot adnak hozzá az alapanyagokból. A második erjesztés egy hétig tart. Ezután a szakét még egy hétig pihentetik, majd leszűrik és palackozzák.

A  japán szakénak több fajtája is van, amelyeket különböző régiókban állítanak elő, és számos módon szervírozzák. Ezen nemzeti ital fogyasztása valódi kis ceremóniát hívott életre. Általában felszolgálás előtt megmelegítik, és kis porceláncsészécskékből szürcsölgetik. Valószínűleg íze mellett a hagyományos, ünnepélyes fogyasztásnak volt köszönhető, hogy mára külföldön nagyrészt mindenhol elterjedt, és mostanság a világkonyha számos helyszínén is felhasználják Ennek hatására a japán szakéfőző mesterek egyre több új módszert fejlesztettek és fejlesztenek ki a tradicionális ipar felélesztésére.

Három alapvető anyag szükséges a szaké előállításához: víz, rizs és a kodzsi. Mindhárom minősége és jellegzetességei nagyban befolyásolják a szaké ízét

A szaké készítése:

- Keményített rizsből készül, amit „fényeznek”

- Majd következik a tisztítás

- Áztatás

- Gőzölés

-Ezután a kodzsi hozzáadásával beindul az erjesztés

- Szaké főzés

- Majd keverés/préselés (Ilyenkor készülnek szaké sütik is)

A szaké fajtáját és ízét legfőképpen a rizs minősége és a fényezés foka határozza meg. A folyamat során eltávolítják a rizsszemek külső részét, mivel a zsírokat és fehérjéket tartalmaz, melyek rontanák a szaké minőségét. A rizs fényezésének öt fokozata szerint a következő kategóriákba sorolhatják a szakékat: fucú, hondzsozo, gindzso, daigindzso és „különleges” daigindzso.
Fucúnak, azaz általánosnak, mindennapinak hívják azt a szakét, amit genmai, azaz “fényezetlen rizs” felhasználásával gyártanak. A fényezetlen rizs elnevezés persze megtévesztő, mert fényezik, csak az eredeti méretének 70%-ánál több marad meg a folyamat során, és ezt a japánok úgy veszik, mintha hozzá se nyúltak volna. A jó minőségű szakérizs ritkán használják ehhez a fajta szakéhoz.
A hondzsódzóhoz használt rizst már úgy tisztítják meg, hogy a rizsszemek maximum 70%-a marad meg. A hondzsódzóhoz egy kis desztillált alkoholt is adnak. 
A gindzsóhoz használt rizs a fényezés után eredeti méretének 60%-ává vagy kevesebbé válik. A gindzsó olyan szaké, ami rizsből, kodzsiból és alkoholból (brewer’s alcohol) áll, és lassan, alacsony erjedési hőmérsékleten főzik.
Amikor daigindzsót készítenek (ez a „szuper-prémium szaké”), a minőséget a különleges rizscsiszoló technikák segítségével érik el: a rizs feldolgozása addig tart, amíg minden egyes rizsszem kisebb nem lesz, mint eredeti méretének a fele. Ennek a fajta szakénak az előállítása nagyon pazarló, mivel a rizsszemek nagy részét kiselejtezik a folyamat során. A folyamat eredménye viszont a legtökéletesebb tiszta íz.
Emellett ha a szaké csak rizsből, vízből és kodzsiból áll, akkor dzsunmainak hívják. A „dzsunmai” esetében („tiszta rizs szaké”), amely nem tartalmaz olyan adalékanyagokat, mint a keményítő vagy a tartósítószer, a különleges ízt csupán a rizs és a víz felhasználásával kell elérni. 20 nap alatt készül el egy átlagos szaké.

40 nap alatt készül el egy prémium szaké.

Manapság a közvélemény sokkal jobban érdeklődik az ételek-italok megbízhatósága és a hozzávalók minősége iránt, mint korábban. A „lassú étel” mozgalom hatására az ellenőrzött, természetes, eredeti alapanyagokból készült dzsunmai előnyeit országos szinten is egyre inkább elismerik, ezért egyre nagyobb a japán szakéfőzők közötti verseny. Ennek a trendnek az eredménye a sok kiváló új márka kifejlődése. Napjainkban csak nem 16 000 fajtája létezik.

Szaké az InuYashában:

Forrás:MINDEN AMI INUYASHA MAGAZIN