Kagome döntése
Inuyashaék ismét ékkőszilánk keresésre indultak,ezúttal a hegyek felé vették útjukat. Amint elérték a hegy lábát Inuyasha hátrafordult Kagoméhez:
- Érzel valamerre ékkőszilánkot?
- Nem, sajnos nem… de…várj csak…két ékkőszilánk közeledtét érzem.
A távolban feltűnt a már ismerős forgószél.
- Ez biztosan Kouga lesz!- szólt Inuyasha, de alighogy kimondta Kouga már Kagome előtt termett.
- Szervusz kedvesem, örülök, hogy látlak!
- Szia Kouga!- köszönt Kagome.
- Mit rontod itt a levegőnket te rühes farkas?- szólt Inuyasha, és kettejük közé állt. - Hagyd békén Kagomét!
- Mi van blöki féltékeny vagy? Egyébként semmi közöd nincs hozzá, hogy mikor látogatom meg Kagomét, elvégre ő lesz az asszonyom, mihelyst végzek Narakuval.
- Azt csak szeretnéd!- mondta Inuyasha, és előrántotta a Tessaigát, hogy végezzen Kougával, de az időben félreugrott.
- Most mennem kell Kagome, de ne feledd, én várom a napot, amikor végre együtt leszünk!- szólt, és eltűnt a távolban.
- Az a nyavalyás már megint meglógott!!Ha még egyszer meglátom kitekerem a nyakát!!
- Ugyan Inuyasha, kérlek ne húzd fel magad!
- Miii?? Még hogy ne húzzam fel magam??!!Az az ordas állandóan idejön, és mindig elmenekül a harc elől!De gondolom téged ez nem zavar,mert akárhányszor idejön te mindig flörtölsz vele!
- Mii??Hogy én??Ez nem is igaz!!
- De igen!
- De nem!
- De igen!
-FEKSZIK!!! Indulhatunk tovább.
Alkonyodott. Inuyasháék visszaindultak a faluba,hogy lepihenjenek a hosszú és fárasztó nap után.
- Kár, hogy nem találtunk szilánkokat. - szólt Shippo.
- Ne búsulj, holnap is van nap,- szólt Miroku- de addig is pihenjünk egyet, holnap nagy út vár ránk.
Eközben elérték a falut.
- Kagome, hol van Inuyasha? – kérdezte Sango - Már jó ideje leszakadt tőlünk.
- Bizonyára még mindig azon rágódik, ami reggel történt, de azért megkeresem.
Ezalatt az idő alatt Inuyasha egy fa tövének támaszkodva ült.
Nem lehet igaz, hogy Kagome már megint kedves volt azzal a bosszantó farkassal! Ráadásul még egy szilánkot sem találtunk, és Naraku szagát sem éreztem sehol.
Hirtelen megzördült egy közeli bokor, minek hallatán Inuyasha felugrott. A bokor mögül előtűnt Kikyou alakja.
- Kikyou, te mit keresel itt?
- Inuyasha már nem is örülsz, hogy láthatsz?
- Öhm… De örülök…
Egy darabig még álltak és nézték egymást, majd Kikyou közelebb lépett Inuyashához.
- Én örülök, hogy látlak Inuyasha. Régen találkoztunk. - szólt és tett még néhány lépést a félszellem felé. - Amióta Narakut üldözöd, sokkal ritkábban látlak. – azzal Inuyashához lépett és megcsókolta.
Ebben a pillanatban Kagome észrevette Inuyashát, és elindult felé.
- Inuyasha a többiek már nagyon…- ekkor látta meg Kikyout, őt azonban nem vették észre. Mi Kikyou? De…mégis.. mit jelentsen ez?
Ekkor megszólalt Kikyou:
- Most mennem kell, de még találkozunk!- szólt, és eltűnt.
- Kikyou …- de ekkor észrevette Kagomét. – Ka..Kagome…
A lány ekkor már elindult visszafelé.
- Kagome várj!
- Várjak, de mégis mire? Reggel még te voltál dühös rám, mert kedves voltam Kougához, most pedig te is ugyanazt csinálod Kikyouval!
- Nem igaz!Ez teljesen más!
- Még hogy más!Csak azért más, mert te csináltad és nem én!! Elegem van! Hazamegyek!
Inuyasha meghökkent, de azért visszavágott:
- Jól van, engem aztán nem érdekel! Menj csak, ha annyira akarsz!
A faluba érve Kagome felkapta a hátizsákját és elindult a kút felé.
Az az ostoba Inuyasha! És még ő mondja nekem, hogy ne flörtöljek Kougával, miközben ő Kikyouval ugyanezt tette!
Eközben elérte a kutat, de mielőtt beleugrott volna visszanézett.
Most jó ideig nem fogok visszajönni- gondolta, s beleugrott a kútba.
- Hazajöttem!- szólt és belépett a házba.
- Szia Kagome!
- Szia nővérem- szólt Sota- hogyhogy ilyen hamar hazajöttél?
- Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy kellett volna.
- Összevesztél Inuyashával?
- Hát.. igen. Mondhatjuk úgy is… Most megyek, veszek egy forró fürdőt.
Kagome nem akart arról beszélni, ami történt, ezért vacsora után rögtön elment lefeküdni. Fáradt volt, ezért hamar elaludt. Álmában Kougát, Inuyashát és Kikyout látta. Amikor felébredt, rádöbbent, csak álmodott. Nem sietett felkelni, hiszen szünet volt. Elgondolkodott a tegnapi napon, és eszébe jutott, amit Kouga mondott: ”Én várom a napot, amikor együtt leszünk!„ Kouga komolyan gondolta…hiszen ő szeret…el akar venni…Felkelt az ágyból, és öltözni kezdett. Visszamegyek….visszamegyek a középkori Japánba… de nem Inuyashához…. Leért a konyhába, telepakolta a hátizsákját élelemmel, evett néhány falatot, és elindult a kút felé. Remélem, nem futok össze Inuyashával… - gondolta, majd beleugrott a kútba.
Amikor kimászott senkit sem látott. Jobb is ez így. - gondolta, majd elindult a hegyek irányába Kougához. Félúton azonban összetalálkozott Inuyashával.
- Kagome… te.. hogyhogy….
- Nem hozzád jöttem Inuyasha. Kougához megyek.
- Mi? Miért mész hozzá?
- Úgy döntöttem, hogy Kougával maradok, így te nyugodtan lehetsz Kikyouval.
- De.. Kagome…
- Most mennem kell-szólt, és folytatta útját a hegyek felé.
Inuyasha a döbbenettől szólni sem tudott. Az nem lehet, hogy tényleg Kougához jöjjön vissza. Ő nem… Kagome nem ilyen… Eközben a lány már eltűnt a szeme elől. Inuyasha sarkon fordult, és elindult Kikyouhoz.
Ez Kagomét már nem érdekelte… Nem érdekelte, mit tesz Inuyasha. Ő most már csak Kougára gondolt. Eközben Kagome elérte a farkasok területét. Ahogy gondolta, Kouga egy szempillantás alatt előtte termett.
- Szervusz Kagome! Megéreztem az illatodat, és eljöttem, hogy lássalak. Mondd csak, miért vagy itt?
- Én azért jöttem, mert veled szeretnék élni Kouga!- szólt, majd boldogan átkarolta a farkast.
Kouga meglepődött azon, amit Kagome mondott, de mosolyogva így válaszolt:
- Rendben van Kagome ha te ezt szeretnéd, hát legyen - szólt, majd megölelte Kagomét. Ott álltak és ölelték egymást. Kouga boldog volt, hiszen mindig is erre vágyott. Azt akarta, hogy Kagome az ő asszonya legyen. És most teljesült a vágya.
Írta: Benga Noémi
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
