I am
Keressk meg, s gyjtsk ssze lmaink darabjait,
Mg ha szomorak vagyunk, akkor is most megtallhatjuk,
Megvltoztatva az alakjt a fnyes, kanyargs holnapnak.
Mg ha szomorak vagyunk is, rezzk a biztos jvt,
Egyszerbb, mint aminek ltszik, de nem tudom teljesen elmondani.
Mindig elrakom a zsebembe, amit akarok mondani.
Nem tudok mondani dolgokat, olyan gyerekes egyszersggel.
Szomor, hogy az id mindent lezr, de megrts nlkl—
Hiszek a te 24 rdban egy nap,
Csodlkozva nzem mg a mindennapi szavakat is,
Az id mindig nevet a frge lbon.
Talljuk meg a jelent, amit jobban kerestnk, mint az emlkeket.
Ha nem mozdulunk, nem tudjuk elkezdeni, ha aggdunk, nem tudunk megllni.
Nem akarom elknyeztetni magam az lmokkal, e vilg hatraival.
Egy hajadon szemtelensge kvnsga, hogy maga mgtt hagyja, mint ami.
A szerelem minden. A mi vilgunk itt kezddik.
Ahogy a madr szrnyal az gen,
A kp elindulva tncol a nagy gen.
Induljunk – az t hossz, de
Ragyog, mint a gymnt mieltt tudnnk,
Hiszek a 24 rdban egy nap,
Csodlkozva nzem mg a mindennapi szavakat is,
Az id mindig nevet a frge lbon.
Talljuk meg a jelent, amit jobban kerestnk, mint az emlkeket.
Keressk meg, s gyjtsk ssze lmaink darabjait,
Mg ha szomorak vagyunk, akkor is most megtallhatjuk,
Megvltoztatva az alakjt a fnyes, kanyargs holnapnak.
Mg ha szomorak vagyunk is, rezzk a biztos jvt.
|