Fukai Mori
Biztos vagyok benne, hogy a szív, amit hátra hagytam,
Még mindig a szív mélyében lapul, mély erdőben.
Kimerülten, a keresés ereje nélkül,
Az emberek szertefoszlanak a végtelen
Ha olyan kicsi, kíváncsi vagyok most láthatom-e.
Ahogy élünk,
Egy kicsit többet vesztünk.
Eltakarni valótlansággal és hazugsággal,
Megfagyva állunk a felismerés előtt, nem tudunk kisírni
A napok telnek és változnak,
Anélkül, hogy észrevennénk, milyen kék is az ég.
A legyőzés a kitalált cselszövés, élünk a jelenben,
És a rozsdás szívünk, újra dobban!
Ha nem találjuk meg az élet ritmusár, újból repülhetünk,
Éljük az életünk,
Utazva a világ végéig.
Hiszek (benned?), az utamon veled,
A fény keresésénél.
Éljük az életünk,
Utazva a világ végéig
A lezárásig
Az úton vissza,
A végtelenségbe megyünk.
Éljük az életünk, megfagyva állunk a felismerés előtt,
Nem tudunk sírni, a végtelennek...
|